Szinglinek lenni nem egy leányálom. Aki mást állít, hazudik.

Mert amikor úgy penderülsz ki a fogászat ajtaján egy bölcsességfoggal kevesebbel, mint kocsmából illik jobb napokon, csupán puszta szerencse kérdése, hogy épp van, aki érted jön. (Nem mintha kérted volna konkrétan, hogy jöjjenek érted (mégmitnem), csak erősen célozgattál, hogy lehet, nem fogsz hazatalálni egy félig lezsibbadt arccal) Mert persze te erős és független nőnek tartod magad, aki mindent megold egyedül. Te nyitod ki az ajtót magad előtt, te csavarod le a befőtt tetejét, te szereled meg a porszívót és te töltöd újra az ablakmosó folyadékot a kocsiban.

Egy darabig fel se tűnik, sőt! Még büszke is vagy magadra, nem kell ide férfi kéremszépen, minden hibátlan, megy a maga útján. Esténként meg rossz egy kicsit, hogy senki nem ölel át, de beraksz egy sorozatot és gyorsan elhessegeted az érzést. Abban amúgy is jónak kell lenni. Érzés elhessegetésben.

Más kérdés persze, mikor a boltból hazafelé igyekszel egy nagy csomó mindennel a (papír)szatyrodban és mivel sanszos, hogy szét fog szakadni, már alapból magad elé fogod, megelőzendő a katasztrófát. Ez egész addig működik is, míg el nem zsibbad a karod, és úgy nem döntesz, hogy pozíciót váltasz. Na mert akkor szétszakad a szatyor, és mivel vettél egy kiló lisztet is, nem csak a narancsok gurulnak szanaszét a járdán, hanem nyakig lisztes is leszel, mint Jerry a mesében.(vizuálisabbak kedvéért:

Persze, nem hoztál magaddal másik zacskót (minekis?!) (a táskád meg már alapból tele van, mint mindig (esernyőpénztárcahajcsatokgyógyszerekésminivarrókészlet), ezért néhány párizsit meg paprikát ott hagysz az út közepén, és az amúgy is lisztes kabátodra még felkarolod amit csak bírsz és sietősen hazasunnyogsz, miközben azon imádkozol, hogy a többi dolog, ami ott maradt ne tűnjön el a tetthelyről mire visszaérsz. Na és ekkor NEM (hangsúlyozom az amerikai forgatókönyvíróknak: NEM) jön semmiféle szexi félisten, aki lehajolna azért a bizonyos narancsért, hogy útközben felfelé találkozzon a tekintetetek és aztán kutyaházgyerek.

Na de komolyra fordítva a szót, hét hónap „szingliség” (nem szeretem ezt a szót, de még mindig jobb, mint az egyedülálló..) amúgy sem olyan sok azt mondják..  Majd ha két év lesz már, akkor lehet nagy konklúziókat levonni, ez még lepkekaki. Mégis, ennyi idő azért szerintem pont elég arra, hogy sokmindent megtanítson.

Egyszer olvastam valahol, hogy vannak olyan lányok, akik olyanok, mint a világítótornyok, a fiúk váltják egymást, ha egy elmegy, jön a másik. (Halkan tenném hozzá, hogy a férfiak a másodperc tört része alatt kiszimatolják, ha a megszerzendő préda szabaddá válik..) Hát nincs mit tagadni, az utóbbi pár évben bizony jómagam is világítótorony-lány voltam. A legtöbb kapcsolatot már aközben elgyászoltam, hogy tartott volna és már repültem is tovább. Ágról ágra.. Szép, nem szép, így volt. Aztán fejesugrás egy újabb „komoly”kapcsolatba, egyszer fenn, egyszer lenn, aztán kizuhanás az óriáskerékből. És mire hármat pislogtam már újra egyben ültem. Sosem emlékeztem, hogy történt igazán, én csak megfogtam a felém kinyújtott két kezet.

Most nincsenek kezek, vagy épp csak én akarom így látni. Tudom, hogy szükségem van rá, hogy egyedül legyek.

Hogy ne kelljen más, aki elmondja reggelente, hogy szép vagy, és mégis annak érezd magad. Hogy ne kelljen senki, aki átölel, hogy „ugyan, ez nem a világvége!” és te mégis tudd, hogy minden rendben van. Hogy a pillanatoknak magad örülj, és ne azért, hogy elmondhasd majd délután annak a Bizonyosnak. Hogy ne kapj sírógörcsöt kézenfogva korcsolyázó párok láttán a Műjégpályán, hanem higgy benne, hogy nemsokára te fogsz elzúgni egy pohár gőzölgő forralt borral azon a bizonyos elsőrandin azzal a Bizonyossal. (Ez utóbbi persze csak valamiféle távoli főnyereményként sejlik fel az Élet nevű tombolán)

És egy ideig működik is. A valentinnap is okés, a vírusirtód gondol rád!

A legfontosabb lecke persze az, hogy mindig olyanok felé fordítsd az arcod, akik figyelnek rád (lásd AVG :D), akik meghallgatnak, akik szeretnek téged. Hátakat kergetni nem kifizetődő, mert nem csak hogy nem éred utól őket, azt sem veszik észre, ha elesel útközben. Ha valaki elhanyagol, vagy szimplán csak nem érdekled sose légy szomorú, inkább köszönd meg ott fenn valakinek, hogy nem pazarolja az időd zsákutcákra. Egész eddig olyan embereket kergettem, akik egyre csak távolodtak. Mikor van a pillanat, hogy megállsz és nem szaladsz már tovább? Kell hozzá idő. Félév, egy év, kinek mennyi.

Nem tudom, direkt társul-e hozzá időnként ez a rettenetes nihill, vagy ez csak afféle mellékhatás-e.. Próbálok nem venni róla tudomást. Csak a csend, csak a fene nagy csend néha, az a baj. A napok, amik céltalanul kúsznak végig rajtam, bele a nagy semmibe. Mások máshogy gyógyulnak, én így. Egyedül egyedül egyedül. Kereshetném másokban a gyógyírt, de a sebet bevarrnom magamnak kell. Mint León, a profi. De én nem vagyok profi.

Mostmár néha azért szeretném, hogy ne csak egy estét táncoljon valaki végig velem, ne csak egy kávét igyunk meg együtt, ne csak a villamoson fussunk véletlen össze, ne csak a Tindersztori miatt írjon rám, ne csak küldjön egy vicces videót Facebookon, vagy ne csak egy vacsit főzzünk együtt. Hogy az a pezsgés ne csak (maximum) egy napig tartson, és ne legyen belőle szép emlék rögtön azután és ne kelljen elrakni a legalsó fiókba, a többi közé. Hogy ezek a pillanatok mind egy szempárhoz tartozzanak és ne folyton máséiban keressem azokat a Bizonyos pillanatokat. Hogy mindennap ugyanaz arc mosolyogjon vissza rám. Hogy otthon legyek valakiben ha már én otthon vagyok magamban.

P.S.: A visszautasítások sorozatában az önbizalmadnak egyszerűen muszáj magadból táplálkoznia, de szerencsére azért a Facebookban mindig lehet bízni. Mert ha nem lenne elég, hogy nemhívfelmeg meg kéthetenteegyszerjutszeszébe, és amúgy is nőtt 3 új pattanás a fejedre és hiába izzadsz a futópadon mindennap a tapadós cicanacidban (ami persze egyáltalán nem úgy áll rajtad, mint a starbucks lányokon a suliban) és a mérleg nyelve ugyanannyit mutat még mindig, az állásinterjúról pedig csak azért se hívnak vissza, ne csüggedj, mert legalább... A MELLED IS KICSI!!!!

Most akkor maradjunk annyiban kedves facebook hogy nem sértődök meg :D