szúnyogok zümmögnek vészjóslóan az ágy felett lefekvéskor, szinte mozdulatok nélkül, kimerevedve kapcsolom fel az éjjeli lámpát és a párna két csücskébe kapaszkodva lélegzetvisszafojtva várom hogy lecsaphassak. Megdöglesz te dög!
Nyár van.
A tavalyi bikini hülyén áll.. hogy tetszhetett ez meg tavaly??? Mi a kökörcsinköves villanypásztornak vettem meg egyáltalán? Ez a szín ez totál sápaszt, úgy nézek ki mint egy elefánt egy tütüben*
*halott elefánt tütüben
Jesszus, tavaly is itt így kibuggyant oldalt a babahájam? Vagy ez idei termés? Ebben nem mehetek a tengerpartra, főleg hogy azt is ellepték a magyarok. Barmikor szembe jöhet ismerős. Basszus. Menjünk inkább a Balatonra. 
Nyár van.
Meleg éjszaka van és izzadságcseppek gyöngyöződnek ott ahol összeér a két test, az ablak alatt autók zúgnak, behallatszik. Kis leheletfelhőket fújsz a vállam fölé, és érzem, hogy egyre lassabban szuszogsz, elaludtál. Karodat fejem alá gyűrtem, veszettül fog fájni, ha egyszer felébredünk.
Nem hitegetsz, hogy egyszer majd, én se téged, elpilledtünk.
Nyár van.
nem akar szűnni a telihold, ez mar a negyedik napja hogy sajtból van, és olyan közelinek tűnik, hogy azt lehetne hinni hogy a nagy diófa tetejére felmászva még enni is lehetne belőle.
Nyár van.
Naptej íze a szánkban és homok ropog a fogaink között. A hagymás tejfölös lángos illata kinyújtja karját és csiklandozza az orrcimpákat. Szerető édesanyák ordítanak teli torokból gyerekeik után, s jónéhány atyai pofon is elcsattan a gyereknevelés mekkajában, a strandon.
Nyár van.
mindig meglepődöm hogy itt vagy, nem értem miért pont engem szeretsz? pont engem?? és meglepődöm mikor puszit adsz a homlokomra, hát tényleg én lettem az a lány??
És persze tudom én csak el nem hiszem, hogy tényleg én vagyok az a lány a fényképen.
Mert nem is lehet ezt elhinni...meg nem is szabad
fényes fecnikkel teletöltött felrázható üveggömb lett valóságunk
Nyár van.
Búcsúztatót szerveztek a kolléganőnek aki a harmadik babáját várja ("én mondtam a férjemnek, hogy kéne gumi" mondja viccelődve, de persze kicsattan a boldogságtól és vidáman gurul három keréken lefelé, mélyen dekoltált nyári ruhájában a lépcsőn), engem nem hívtak meg, csak gyakornok vagyok. hallom, hogy beszélnek róla, tudom, hogy meglepetés lesz, nem szólok. ebédszünetben akarnak kimenni, 11:53-kor tekintek fel a monitorból, már nincs ott senki. itthagytak, mint a nyolcadik törpét a hófehérkében. azt se venné senki észre, ha kisétálnék most azon az ajtón és hazamennék. az se számítana, ahogy a munkám sem számít.
nagy levegőt veszek és elhatározom, hogy most ezen nem sértődök meg, megfogom a pénztárcámat és lemegyek ebédelni egymagam. kettőkor visszaérnek, senki nem szól egy szót sem, mintha csak meetingre mentek volna, csak a pocak közelít felém egyedül, megkérdezi, hogy haladtam a feladataimmal és szalad a másik kettőért az oviba. 
Nyár van.
vége van az edzésednek, elautózunk a kórház mellett, összeszorul a gyomrom. tavaly ilyenkor is pont itt voltam. mindig ide parkoltam akkortájt, talán tudattalanul, hogy érezze, hogy közel vagyunk. aznap este fél7kor értem vissza a kocsihoz, és arra gondoltam, be kéne menni meglátogatni, de voltam már aznap nála, meg mások is, biztosan alszik már. a héten már nem tudtunk beszélni se vele, és bár a szemén még láttuk, hogy tudja kik vagyunk, hang már nem jött ki a torkán. az a szikár, jó fizikumú, bitangerős ember hirtelen lefogy (elfogy), és percről percre engedi el a kötelet, melyet az élet húz a másik oldalról.
meghozom hát a döntést, elfordítom a kulcsot, felberreg a motor, és elindulok, a kórház lassan távolodik a visszapillantótükörben.
másnap kora reggel csörög a telefon. rossz döntést hoztam. bosszús vagyok, lehet tudtam volna segíteni, ha lefektetem az ágyba, nem esik le onnét, nem veri be a fejét és nem...
Nyár van.
Már két órája pucoljuk a borsót amit Papa hozott, az istennek nem akar elfogyni. zöld a körmöm tőle, remekül fogok mutatni holnap kiskosztümben így. a teraszon a tál mellett, amelyben gyűlnek a héjak, még ott a reggeli maradványa, senki sem vitte be a házba még. a kis kerti tóban halkan csobog a víz, született három kishalunk és anyáék most guggolva nézik őket a távolban, a facebookon új üzenet érkezik: "szia fannika, mama vagyok. hallottuk papával a jó hírt"
ezt is megéltük.
Nyár van.
Leégett a hátad és én bekentem krémmel, most szárad. kimentél az előbb a szobából megnézni mi a gyász zörög ennyire, kiderült hogy csak a mosógép centrifugál, és most visszajössz és rámfekszel, mert kicsi az ágy. Én óvatosan átölellek a derekad felett, nehogy az égett részhez érjek. nem is simogatlak pedig tudom hogy szereted ha a hátadon végigfuttatom az ujjaimat, de most maximum tejet lehetne kifuttatni rajta olyan forró, és ég. Mondod is hogy nagyon rossz, dehát mostmár minek magyarázzam a naptej intézményét, inkább itthagyom a napozás utáni krémet. Felszisszensz ahogy arrébb rakom a kezemet, az ölelkezést más napra halasztjuk.
Nyár van.
A szomszéd lány vidáman meséli, hogy összeköltöznek a barátjával, én már alig várom az első grillezős házavató bulit, sütirecepteket egyeztetünk. A másik barátnőm messze van, de pont egy hónap múlva már itthon lesz, nagyon várjuk. ő annyira nem szeretne hazajönni, de ha kell, leborítunk egy konténer homokot a ház elé és hangosan rikoltozzuk "másszáhe, mojito???"
vannak emberek akikre mindig minden körülmények között számíthatok, nem csak ilyenkor mikor..
Nyár van.
És a Római-parton fodrozódik alattunk a Duna és limonádénkba bogár szállt, Te meg az életről mesélsz, én meg szavak nélkül hallgatom. mesélsz múltról jelenről jövőről, és hideg van már fázunk kicsit, de olyan sok történetet kell még elmondanunk egymásnak. ha hajó jön dobálja a stéget, fel-fel fröccsen a víz a lábunkra. van valami végtelenség a pillanatban, tudom, hogy ez már megtörtént egyszer, láttam már valahol, és csak hagyom, hogy az érzés végigfusson a fejem búbjától a kislábujjam tökéletesen deformált körméig. boldogság van.
nem találkoztam még hozzád hasonlóval- mondod, én mosolygok és azt gondolom nem is fogsz én sem még, és az ablakon meleg levegő zúdul be, ahogy megindul a gyér kocsisor a zöld lámpánál, ahogy éjfélt üt az óra, és nekem mennem kell, te meg fogod magad és megágyazol a szívemben, én meg nem cserélnék senkivel ilyenkor mikor..
nyár van.